Február 15-i bejegyzésemben a lúdtalppal kapcsolatos tévhitekről, pontatlanságokról írtam.

Most, hogy itt a jó idő, már mezítláb is lehetünk a kertben, játszótéren, változatos talajon sétálhatunk, kirándulhatunk, erősíthetjük a lábszárat, lábfejet. Bár említettem, hogy a lúdtalp korrekciójához az otthon végezhető gyakorlatok önmagukban nem elegendőek, kiegészítésként mégis hasznosak lehetnek. Igyekeztem minél változatosabb gyakorlatsort összeállítani, amelyből nem muszáj mindig mindet végigcsinálni, de mindig végezzünk az álló, járó és ülő helyzetű gyakorlatokból is. Szánjunk rá 10-15 percet heti 3-4 alkalommal. Aki szeretne objektív visszajelzést kapni a hatékonyságról, annak az elején érdemes néhány fényképet készítenie a vádliról, Achillesről, talplenyomatról, majd havonta újrafotózni és összehasonlítani a kiinduló helyzettel. Ha kedvező változásokat figyelhetünk meg, az jó motiváció a folytatáshoz :)

 Álló helyzetben

 -lábujjhegyre állás-sarokra átgördülés x10

 -púposított lábhát (mintha karmolna)- homorított lábhát (lábujjak hátrahajlítva) x5-5

 -lábujjhegyre emelkedés, fel-le ereszkedés lábujjak közelítésével, sarkak távolításával, majd fordítva

 -sarkon állásban az egyensúlyi helyzet megtartása 3-5-10 mp-ig

  Járás – típusonként 50 lépés

 a, folyamatos járás lábujjhegyen

     folyamatos járás sarkon

     cserélgetve- átgördülve

     (ellenjavallt a külső-belső lábélen való járás!!)

 b, folyamatos járás púposított lábháttal

     folyamatos járás homorított lábháttal

     cserélgetve

  c, járás bokából kifelé fordított lábfejekkel

     járás bokából befelé fordított lábfejekkel

     folyamatos cserével

  d, lépegetés partvisnyélen- oldalazva mindkét irányban

                                              - kifelé fordított lábfejekkel

                                              - egyensúlyozva előre néző lábfejekkel

  e, Különféle felületeken - kötélen, hullahopp karikán, babzsákon, egyeletlen talajon, homokban, kavicson járás.     Párnahuzatba bevarrhatunk különféle terméseket (tarkabab, lencse, sárgaborsó, zab, vadgesztenye, rizs), de       tölthetjük sima kavicsokkal, parafa dugókkal, összegyűrt újságpapírral, zacskókkal, pillepalackokkal, stb. is)

  f, Guggolva lábujjon - törpejárás.

  g, A lábakat ellenállással felemelni és letenni, mintha szurokból kellene kiemelni.

  h, Lábfejen egyensúlyozni kukoricaszemet (babszem, lego, kis plüssállatka, stb.)

  i, Papírból kis golyókat készítünk, a lábujjak alatt elhelyezzük, megfogjuk. A golyó ne érintse a földet.

  Ülő helyzetben

  Széken ülés: egyenes háttal, hármas hajlítás megtartásával => csípő, térd, boka derékszögben

  Talajon ülés: egyenes háttal, hátul kartámasszal

  Gimnasztika labdán ülés: akkor megfelelő a labda mérete, ha egyenes háttal ülve a csípő tompaszöget zár a       combcsonttal és a talpak teljes hosszban érintkeznek a talajjal

 - bot, partvisnyél, sodrófa gurítása talppal előre, hátra

- lábfejkörzés kifelé-befelé

- malmozás a lábfejekkel

- taps a talpakkal

- két talp között átnézve (lábujjak és sarkak összeérnek) - „fényképezés”

- lábfej visszahajlítása - „pipa” -, lefeszítése - „spicc”

- domborított-homorított lábhát - karmolás, lábujjhajlítás

- lábujjakkal tipegés előre-hátra

- mindkét láb előrecsúsztatása, hátrahúzása lábujjon, sarkon

- sarkak felemelése a talajról -„híd” felnyitás
- lábujjak felemelése a talajról, a sarkak maradnak -„sorompó” felnyitás

- lábujjak behúzásával és kinyújtásával haladás előre - hernyó
- lábujjak terpesztése és zárása

- lábujjak külön mozgatása-a lábat egy elképzelt furulyán, zongorán tartva
- nagyujj előrehajlítása, többi ujj hátrahajlítása- „pipázás”
- lábujjmozgatások, a két láb egymással szemben- „ujjbirkózás”

 - különböző méretű, vastagságú, szilárdságú tárgyak lábujjakkal való emelése,

   összeszedése (pl. zokni, plüssfigura, üveggolyó, pzs, vatta, ceruza, kanál, stb.)

- babzsák, kislabda (szivacs, gumi) talp alatti gyúrása, taposása

- célba dobás lábfejjel-talpak vagy boka közé szorítva - babzsákkal, labdával,

  összegyűrt papírgombóccal,zoknival

- rajzolás a két talp közé szorított filctollal, heggyel a kislábujj felé tartva

- rajzolás bármely 2 lábujj közé fogott filctollal, ceruzával  

- papír összegyűrése, kisimítása, tépése, felvétele, lengetése

- ujjbábokkal játék

- pálcikákból, kavicsokból, gombokból formák kirakása

- szalaggal (cipőfűzővel) kötélhúzás, a két láb vagy két személy egymás ellen

Rákos Júlia
Konduktor, Pfaffenrot-terapeuta, Alapozó-fejlesztő, szakvizsgázott mozgásfejlesztő

Amikor egy csecsemő, kisebb- nagyobb gyerek vagy felnőtt izomtónus eloszlási zavarokkal, tartásproblémákkal, mozgásbeszűküléssel küzd, korrekciós mozgássorok tanításával, gyakorlásával igyekszünk segíteni. Azonban az aktív tornát jelentősen hatékonyabbá tudja tenni, ha az érintett területeket, ill. az egész testet előkészítjük, ezáltal alkalmassá tesszük az izomzatot, inakat, szalagokat, ízületeket a fiziológiás mozgásra.

Sokan úgy tartják, egy manuáltechnika akkor hatékony, ha fáj. Mert érezni kell, ahogy nyúlnak az izmok, oldódnak a letapadások, mobilizálódnak az ízületek. Minden terápia, de főként, ha az érintéssel jár, bizalmi dolog. Hozzáérek a másik ember testéhez, mégpedig azért, hogy az jobban működjön. Hogyan érhetem ezt el, ha az érintéssel egyidőben fájdalmat okozok? Szükséges rossz? Mindent a cél érdekében? Mit lehet tenni, ha erre van szükség ahhoz, hogy korrigálni tudjuk a hibás működést? Ha nem kellemetlen, nem is ér sokat?

Szerencsére ez nem feltétlenül van így. Nem szükségszerű, hogy a kezeléshez negatív érzetek társuljanak.

Dr. Waldemar Pfaffenrot az 1970-es években kezdte kidolgozni, majd a ’90-es évekig tökéletesítette a több mint 100 fogásból, különböző manuális orvoslási technikákat ötvöző módszerét, mely alkalmas az izomtónus, így a mozgatórendszer elváltozásainak korrekciójára. Az izom lefutására merőleges csavaró technikát, majd az azt követő nyújtást mindig az első ellenállásig végezzük, így nem okozunk fájdalmat. Ha ez az ún. miofasciális technika nem elegendő, kombinálhatjuk akupresszúrás pontok ingerlésével, reflexzóna kezeléssel, az ízületek mobilizálásával. Természetesen eltérő technikát alkalmazunk spasztikus, ill. hipotón izomzat esetén. Ez utóbbit nyújtás helyett tonizálással kezeljük, mely során a petyhüdt, gyenge izmok tónusosabbá válnak.

Milyen esetekben érdemes alkalmazni a Pfaffenrot- SZRT terápiát?

-Meglassult, megkésett, eltérő, akadályozott menetű mozgásfejlődés

-Központi idegrendszeri eredetű mozgászavarok bármely életkorban (oxigénhiány, agyvérzés, koponyatrauma bekövetkezése utáni állapotok)

-Izomtónus eltérésével is járó genetikai rendellenességek (Down-, Rett-, Kiss-, Angelman- szindróma)

-A mozgatórendszer ortopédiai elváltozásai, kényszertartások (torticollis- ferdenyak, scoliosis- gerincferdülés, pes varus, pes valgus- veleszületett, ill. szerzett lábfej deformitások)

-Sportsérülések után kialakult, mozgásterjedelem beszűkülésével járó állapotok

A terápia optimálisan intenzív blokkokban valósul meg, de ettől eltérő alkalmazásnak is lehet létjogosultsága.

Fontos megjegyezni, hogy a hosszú távú hatékonyság aktív mozgásterápiával kiegészülve biztosítható.

Az egészséges lábfejről, lúdtalpról, annak megelőzéséről, korrekciójáról, első cipőről számtalan cikk, fórum, bejegyzés olvasható az interneten. Ezek összegzése, megismétlése helyett inkább olyan dolgokról írnék, amikről ritkán vagy pontatlanul esik szó.

A felegyenesedésnek vannak bizonyos hátrányai, nem sikerült tökéletesen az evolúció, a legtöbb gyereknek/felnőttnek hosszanti boltozat-süllyedése van. Hogy ez megáll-e annyiban, hogy hamarabb fárad el a láb, nehezebb kényelmes cipőt választani, vagy továbbmegy-e másodlagos elváltozások felé, az függ az izomzat, ízületek, szalagok állapotától, van-e túlsúly, társul-e hozzá egyéb ortopédiai elváltozás.

Itt ragadnám meg az alkalmat és oszlatnék el néhány tévhitet.

Boltozatok: a harántboltozat nem a hosszanti boltozat szinonimája, ahogy sokan használják, hanem a lábujjak tövénél a lábfej hosszára merőleges ív. Gyerekeknél ritka a harántboltozat süllyedése.

Korrekció: a másik tévhit, hogy a lúdtalp (hosszanti boltozat süllyedése) otthoni lábfejgyakorlatokkal korrigálható. Kiegészítésnek hasznos, de sajnos önmagában kevés. A lábszár izomzatának kulcsfontosságú szerepe van a felfüggesztésben, ennek erősítése azonban térigényes. Akárhol is tornázunk, a külső és belő lábélen járást felejtsük el!!! A külső és belső bokaszalagok túlnyújtása instabilitáshoz vezethet.

Mezítláb: bár a tapasztalatok szerint a lúdtalp megelőzésének, korrekciójának az otthoni mezítlábazás nem kedvez, sőt, azért még mindig tartja magát a tévhit, hogy otthon is mezítláb a legjobb. Mivel a burkolat sima és kemény, nem dolgoztatja a lábfej kisizmait, hanem engedi a lábfejet szétterülni. Épp ezért a mezítlábas teremsportok bár minden más szempontból nagyon hasznosak lehetnek, a lábfej boltozataira kedvezőtlenül hathatnak. Homokban, nem szúrós kavicson, fűben, egyenetlen talajon természetesen bátran mezítlábazzunk.

Lábbeli: mikor és milyen kiscipőt vegyünk? Az alapvetés az, hogy az első cipő/szandál vásárlásával ráérünk, amíg a kicsi már biztonságosan jár. Ez többnyire igaz, azonban vannak gyerekek, akikre - ortopéd szakorvossal való konzultáció után - már a felállástól kezdve érdemes cipőt adni. Ők azok, akik hipotón vagy laza izomzattal, szalagokkal, jelentősebb túlsúllyal, csecsemőkori lábfej deformitással vagy annak maradványtüneteivel rendelkeznek.

Puha talpú vagy „puhatalpú”? Ahány szakember, annyi vélemény. A puhatalpú cipőkről azt gondolom, hogy igazán esztétikusak, de nem tudnak többet, mint egy mamusz vagy csúszásgátlós zokni, viszont sokkal drágábbak. A lábfejet, bokát nem tartják, a mezítláb megtapasztalható taktilis érzékelést azonban akadályozzák. A magas szárú cipő vagy szandál rugalmas anyagból készült talppal viszont jó választás. Ez lépéskor hajlik, engedi az élettani járáskép kialakulását, vagyis a sarokról az előlábra való átgördülést, miközben a felsőrész tartja a sarkat, bokát.

Milyen legyen a belső kiképzése? Ha nincs orvosi indikációja, ne legyen benne semmi. Sem boltozatemelő, sem kifelé döntés. Ez utóbbi talán magyarázatra szorul, hiszen nagy népszerűségnek örvend a szupinált kialakítás, amit a hosszanti boltozat megereszkedésének megelőzésére is ajánlanak. De ne legyünk biztosak abban, hogy befelé fog dőlni a boka, abban meg még kevésbé, hogy pont egyforma mértékben. Az első 2-3 életévben a kisgyerek lábfejének hosszanti boltozata még nem kialakult, ez önmagában még nem lúdtalp. Ha az achilles lefutása függőleges, akkor megfelelő a lábfejtartás. Befelé forduló vagy kifelé dőlő lábfej, ill. O-láb esetén kifejezetten káros a szupinációra rásegíteni!

 Megfelelő mozgásfejlődés esetén az ortopéd szakorvost akkor szokás felkeresni, ha már folyamatosan jár a gyerek. Én azt mondanám, hogy érdemes kicsivel később, mert sok apró eltérés tud korrigálódni 2-3 hónap járás segítségével, ugyanakkor vannak eltérések, amik a járástanulás elején még nem látványosak, idővel azonban szembeötlővé válhatnak, így kérhetünk újabb időpontot. Természetesen bármely, a fejlődést hátráltató tényező esetén folyamatos szakorvosi ellenőrzés javasolt. Ha szupinálás, hosszanti boltozat emelés szükséges, az orvos a gyerek aktuális állapotának megfelelően megteszi a korrekcióra való javaslatot, ne vegyünk konfekcióban kapható gyógyászati segédeszközt.

                                                                      Rákos Júlia

                Konduktor, Pfaffenrot-terapeuta, Alapozó-fejlesztő, szakvizsgázott mozgásfejlesztő

Azt hihetnénk, hogy ez a szerkezet már a múlté, de még mindig sok család vásárolja és használja. Van, aki azért teszi bele a gyereket „pár percre”, hogy ne unatkozzon, van, aki azért, hogy biztonságban tudhassa maga mellett, pl. főzéskor.  A bébikompnak azonban csak és kizárólag sérült kisgyerek esetében van létjogosultsága: ha egy kisgyermek eltérő fejlődésmenetű, önállóan nem képes ülni, állni, más módon nem tudja megtapasztalni a függőleges testhelyzetet, az önálló helyváltoztatás élményét, annak ellenére, hogy életkorából adódóan már igénye van erre. Ilyen esetben a rehabilitációval foglalkozó szakemberrel (konduktor, szomatopedagógus, gyógytornász) konzultálva -az előnyöket és hátrányokat összevetve- bizonyos esetekben alkalmanként használható. Normál fejlődésmenet mellett azonban csak hátrányai vannak: ortopédiailag káros lehet a gerincre, az élettani görbületek alakulására, a csigolyák közötti összeköttetésekre.  Az alsó végtagokra nehezedő egyenetlen terhelés miatt okozhat lábujjhegyezést, achilles-rövidülést, a csípő fejlődésének sem kedvez. Hátráltatja a kognitív funkciók fejlődését; a testen, térben való tájékozódást, térészlelést, mozgásos tapasztalatszerzést. Zavart okozhat a mozgáskoordináció fejlődésében, mert lerövidülhet a kúszás, mászás időszaka, hátráltathatja a szem-kéz-, szem-láb koordináció fejlődését, nehezedést, egyensúlyi helyzetek megtapasztalását. Hamis biztonságérzetet nyújt, később komp nélkül a kisgyermek hajlamos lehet hanyatt esni, nem alakulnak megfelelően a támaszreakciók, izomtónus szabályozása. Egy rosszabb konstrukció borulásveszélyes is lehet.  Mivel könnyen megszerethető a kompozás, ha rákap az ízére, nem biztos, hogy hajlandó lesz utána anélkül közlekedni és akkor mindjárt borul az eredeti elképzelés, hogy csak pár percre teszi be az ember. Na meg, pár percre minek?

                                                                    Rákos Júlia

                Konduktor, Pfaffenrot-terapeuta, Alapozó-fejlesztő, szakvizsgázott mozgásfejlesztő

Decemberben bejárta a Facebook-ot az alábbi poszt:

 Ha

-a gyermek mozgásfejlődése jelentősen elmarad a kora szerint elvárhatótól

-„nem szabályosan”, későn, ill. egyáltalán nem kúszott, mászott, egyes stádiumokat egyszerűen kihagyott

-későn kezdett el járni, ill., ha ügyetlenül, esetlenül közlekedik, sokat esik, gyakran üti meg magát, nem szereti a mozgásos játékokat, kerüli a játszótéri eszközöket, nem tud megtanulni kerékpározni

-rossz a ritmusérzéke, egyensúlya

-tériszonya van

-túl laza vagy túl feszes az izomtónusa, ill. kóros reflexei, együttmozgásai vannak

-nem tud a saját testén, ill. térben tájékozódni, keveri az irányokat (fent- lent, elől- hátul, jobb- bal)

-rossz a kézügyessége, 5 éves korra sem alakult ki a kézdominancia

-az önellátási szintje nem a korának megfelelő

-rossz a testtartása; gerinc-, mellkas- ill. lábfej-deformitása van

-fokozott mozgásigénye van

-kerüli a mozgásos tevékenységeket

  Ha

 - a kisbabád „lusta”, „nem szeret” hason lenni

 - a testtartása nem szimmetrikus, feje ellaposodott, deformálódott

 - izomtónusa fokozott, hipotón vagy kevert

 - bármely fejlődési skálát nézve azt látod, hogy le van maradva

 - már jártatok szakorvosnál, aki megerősítette a megkésett vagy eltérő mozgásfejlődést

 - idegrendszeri eredetű a sérülés

 - bizonytalan vagy, mert mindenki mást mond 

 - aggódsz, de a környezeted leint, vagy épp fordítva; már többfelől érkeznek a jelzések, de

   Te bízol abban, hogy túlaggódják a dolgot és szeretnéd rövidre zárni a találgatást

 - előfordult a családban genetikai ártalom

 - a terhesség alatt, szülés során, megszületés után komplikációk léptek fel (pl.vérzés,

   gyógyszerszedés, fenyegető koraszülés, felszálló fertőzés, méhen belüli retardáció-vagyis

   időre, mégis kis súllyal született baba, szülés során bekövetkezett oxigénhiányos állapot-

   melyről sok esetben nem is tájékoztatják a szülőt, ill. születés utáni adaptációs –kinti     

   világhoz való alkalmazkodás- nehézségek, elhúzódó sárgaság, fertőzések)

 - magas lázzal, lázgörccsel, kiszáradással járó csecsemőkori fertőző betegségek után a kicsi

   mozgása, viselkedése megváltozott

 - baleset érte

 - kórházi tartózkodás miatt hosszú ideig ingerszegény környezet vette körül

                                                                           Rákos Júlia

                Konduktor, Pfaffenrot-terapeuta, Alapozó-fejlesztő, szakvizsgázott mozgásfejlesztő

A táblázat a Bayley-féle pszichomotoros fejlődési skála alapján készült. Az első számoszlop azt jelzi, amikor a legtöbb kisgyermek eléri az adott mozgásformát, a második pedig azt az intervallumot mutatja, ami nem igényel beavatkozást. Azt gondolom, ez az utóbbi mondat némi magyarázatra szorul, hiszen miféle teendő lenne egy kisgyerekkel, aki korán produkál egy adott mozgásformát. Vannak olyan fázisok, amik, ha túl korán következnek be, figyelmeztetőek lehetnek, és szakember felkeresését indokolják. Ilyen pl. a nagyon korai átfordulás. Fokozott izomtónusú csecsemők hajlamosak átfordulni akár 1-2 hetesen is, de ez nem tudatos helyzetváltoztatás. Azok a kicsik, akik kihagyták, lerövidítették a kúszás-mászás időszakát, nagyon korán, akár már 8-9 hónaposan is elkezdhetnek járni. Ezen a ponton már nagyon nehéz beavatkozni, hiszen, ha a kisgyereknek igénye van a helyváltoztatásra, a felfedezésre, menni fog, annak ellenére, hogy a tartó- és mozgató szervrendszere (csontozat, szalagok, ízületek, izomzat) erre még nem érett meg.

Bár azt vallom, lusta csecsemő nincsen, vannak nyugodtabb, szemlélődő babák, vannak dundi testalkatúak is, az ő mozgásfejlődésük lassabban alakul. Ha a kezdetektől komótosabban, de egyenletesen halad a fejlődés, nem kell aggódni, siettetni, minden eljön a maga idejében.

Vannak azonban jelek, amiket semmiképp ne hagyjunk figyelmen kívül, amik nem a csecsemő habitusán múlnak. A „majd kinövi” szerintem csak a ruhára vonatkozik, rossz szokásaik pedig inkább a felnőtteknek vannak. Szóval, ha az újszülött homorítva hátrafeszül, ha fejét csak az egyik irányba fordítja, ha a törzse C-alakban van – „kiflizik”, nem érdemes várni. Ugyanígy, ha 2 hónaposan rövid ideig, 3 hónaposan stabilan nem tartja meg a fejét, szakemberre van szükség. Az egészséges fejlődésű csecsemők ugyanolyan intenzitással használják mindkét oldal végtagjait, a kezesség évekkel később alakul ki. Az aszimmetria sosem élettani, ilyen esetben is mindenképp szakorvos felkeresése javasolt.

MOZGÁSFEJLŐDÉS, MOZGÁSFEJLESZTÉS

Húsz év tapasztalata egy helyen

bővebben: www.facebook.com/mozgasfejlesztes