Amikor egy csecsemő, kisebb- nagyobb gyerek vagy felnőtt izomtónus eloszlási zavarokkal, tartásproblémákkal, mozgásbeszűküléssel küzd, korrekciós mozgássorok tanításával, gyakorlásával igyekszünk segíteni. Azonban az aktív tornát jelentősen hatékonyabbá tudja tenni, ha az érintett területeket, ill. az egész testet előkészítjük, ezáltal alkalmassá tesszük az izomzatot, inakat, szalagokat, ízületeket a fiziológiás mozgásra.

Sokan úgy tartják, egy manuáltechnika akkor hatékony, ha fáj. Mert érezni kell, ahogy nyúlnak az izmok, oldódnak a letapadások, mobilizálódnak az ízületek. Minden terápia, de főként, ha az érintéssel jár, bizalmi dolog. Hozzáérek a másik ember testéhez, mégpedig azért, hogy az jobban működjön. Hogyan érhetem ezt el, ha az érintéssel egyidőben fájdalmat okozok? Szükséges rossz? Mindent a cél érdekében? Mit lehet tenni, ha erre van szükség ahhoz, hogy korrigálni tudjuk a hibás működést? Ha nem kellemetlen, nem is ér sokat?

Szerencsére ez nem feltétlenül van így. Nem szükségszerű, hogy a kezeléshez negatív érzetek társuljanak.

Dr. Waldemar Pfaffenrot az 1970-es években kezdte kidolgozni, majd a ’90-es évekig tökéletesítette a több mint 100 fogásból, különböző manuális orvoslási technikákat ötvöző módszerét, mely alkalmas az izomtónus, így a mozgatórendszer elváltozásainak korrekciójára. Az izom lefutására merőleges csavaró technikát, majd az azt követő nyújtást mindig az első ellenállásig végezzük, így nem okozunk fájdalmat. Ha ez az ún. miofasciális technika nem elegendő, kombinálhatjuk akupresszúrás pontok ingerlésével, reflexzóna kezeléssel, az ízületek mobilizálásával. Természetesen eltérő technikát alkalmazunk spasztikus, ill. hipotón izomzat esetén. Ez utóbbit nyújtás helyett tonizálással kezeljük, mely során a petyhüdt, gyenge izmok tónusosabbá válnak.

Milyen esetekben érdemes alkalmazni a Pfaffenrot- SZRT terápiát?

-Meglassult, megkésett, eltérő, akadályozott menetű mozgásfejlődés

-Központi idegrendszeri eredetű mozgászavarok bármely életkorban (oxigénhiány, agyvérzés, koponyatrauma bekövetkezése utáni állapotok)

-Izomtónus eltérésével is járó genetikai rendellenességek (Down-, Rett-, Kiss-, Angelman- szindróma)

-A mozgatórendszer ortopédiai elváltozásai, kényszertartások (torticollis- ferdenyak, scoliosis- gerincferdülés, pes varus, pes valgus- veleszületett, ill. szerzett lábfej deformitások)

-Sportsérülések után kialakult, mozgásterjedelem beszűkülésével járó állapotok

A terápia optimálisan intenzív blokkokban valósul meg, de ettől eltérő alkalmazásnak is lehet létjogosultsága.

Fontos megjegyezni, hogy a hosszú távú hatékonyság aktív mozgásterápiával kiegészülve biztosítható.