Azt hihetnénk, hogy ez a szerkezet már a múlté, de még mindig sok család vásárolja és használja. Van, aki azért teszi bele a gyereket „pár percre”, hogy ne unatkozzon, van, aki azért, hogy biztonságban tudhassa maga mellett, pl. főzéskor. A bébikompnak azonban csak és kizárólag sérült kisgyerek esetében van létjogosultsága: ha egy kisgyermek eltérő fejlődésmenetű, önállóan nem képes ülni, állni, más módon nem tudja megtapasztalni a függőleges testhelyzetet, az önálló helyváltoztatás élményét, annak ellenére, hogy életkorából adódóan már igénye van erre. Ilyen esetben a rehabilitációval foglalkozó szakemberrel (konduktor, szomatopedagógus, gyógytornász) konzultálva -az előnyöket és hátrányokat összevetve- bizonyos esetekben alkalmanként használható. Normál fejlődésmenet mellett azonban csak hátrányai vannak: ortopédiailag káros lehet a gerincre, az élettani görbületek alakulására, a csigolyák közötti összeköttetésekre. Az alsó végtagokra nehezedő egyenetlen terhelés miatt okozhat lábujjhegyezést, achilles-rövidülést, a csípő fejlődésének sem kedvez. Hátráltatja a kognitív funkciók fejlődését; a testen, térben való tájékozódást, térészlelést, mozgásos tapasztalatszerzést. Zavart okozhat a mozgáskoordináció fejlődésében, mert lerövidülhet a kúszás, mászás időszaka, hátráltathatja a szem-kéz-, szem-láb koordináció fejlődését, nehezedést, egyensúlyi helyzetek megtapasztalását. Hamis biztonságérzetet nyújt, később komp nélkül a kisgyermek hajlamos lehet hanyatt esni, nem alakulnak megfelelően a támaszreakciók, izomtónus szabályozása. Egy rosszabb konstrukció borulásveszélyes is lehet. Mivel könnyen megszerethető a kompozás, ha rákap az ízére, nem biztos, hogy hajlandó lesz utána anélkül közlekedni és akkor mindjárt borul az eredeti elképzelés, hogy csak pár percre teszi be az ember. Na meg, pár percre minek?
Rákos Júlia
Konduktor, Pfaffenrot-terapeuta, Alapozó-fejlesztő, szakvizsgázott mozgásfejlesztő