Február 15-i bejegyzésemben a lúdtalppal kapcsolatos tévhitekről, pontatlanságokról írtam.

Most, hogy itt a jó idő, már mezítláb is lehetünk a kertben, játszótéren, változatos talajon sétálhatunk, kirándulhatunk, erősíthetjük a lábszárat, lábfejet. Bár említettem, hogy a lúdtalp korrekciójához az otthon végezhető gyakorlatok önmagukban nem elegendőek, kiegészítésként mégis hasznosak lehetnek. Igyekeztem minél változatosabb gyakorlatsort összeállítani, amelyből nem muszáj mindig mindet végigcsinálni, de mindig végezzünk az álló, járó és ülő helyzetű gyakorlatokból is. Szánjunk rá 10-15 percet heti 3-4 alkalommal. Aki szeretne objektív visszajelzést kapni a hatékonyságról, annak az elején érdemes néhány fényképet készítenie a vádliról, Achillesről, talplenyomatról, majd havonta újrafotózni és összehasonlítani a kiinduló helyzettel. Ha kedvező változásokat figyelhetünk meg, az jó motiváció a folytatáshoz :)

 Álló helyzetben

 -lábujjhegyre állás-sarokra átgördülés x10

 -púposított lábhát (mintha karmolna)- homorított lábhát (lábujjak hátrahajlítva) x5-5

 -lábujjhegyre emelkedés, fel-le ereszkedés lábujjak közelítésével, sarkak távolításával, majd fordítva

 -sarkon állásban az egyensúlyi helyzet megtartása 3-5-10 mp-ig

  Járás – típusonként 50 lépés

 a, folyamatos járás lábujjhegyen

     folyamatos járás sarkon

     cserélgetve- átgördülve

     (ellenjavallt a külső-belső lábélen való járás!!)

 b, folyamatos járás púposított lábháttal

     folyamatos járás homorított lábháttal

     cserélgetve

  c, járás bokából kifelé fordított lábfejekkel

     járás bokából befelé fordított lábfejekkel

     folyamatos cserével

  d, lépegetés partvisnyélen- oldalazva mindkét irányban

                                              - kifelé fordított lábfejekkel

                                              - egyensúlyozva előre néző lábfejekkel

  e, Különféle felületeken - kötélen, hullahopp karikán, babzsákon, egyeletlen talajon, homokban, kavicson járás.     Párnahuzatba bevarrhatunk különféle terméseket (tarkabab, lencse, sárgaborsó, zab, vadgesztenye, rizs), de       tölthetjük sima kavicsokkal, parafa dugókkal, összegyűrt újságpapírral, zacskókkal, pillepalackokkal, stb. is)

  f, Guggolva lábujjon - törpejárás.

  g, A lábakat ellenállással felemelni és letenni, mintha szurokból kellene kiemelni.

  h, Lábfejen egyensúlyozni kukoricaszemet (babszem, lego, kis plüssállatka, stb.)

  i, Papírból kis golyókat készítünk, a lábujjak alatt elhelyezzük, megfogjuk. A golyó ne érintse a földet.

  Ülő helyzetben

  Széken ülés: egyenes háttal, hármas hajlítás megtartásával => csípő, térd, boka derékszögben

  Talajon ülés: egyenes háttal, hátul kartámasszal

  Gimnasztika labdán ülés: akkor megfelelő a labda mérete, ha egyenes háttal ülve a csípő tompaszöget zár a       combcsonttal és a talpak teljes hosszban érintkeznek a talajjal

 - bot, partvisnyél, sodrófa gurítása talppal előre, hátra

- lábfejkörzés kifelé-befelé

- malmozás a lábfejekkel

- taps a talpakkal

- két talp között átnézve (lábujjak és sarkak összeérnek) - „fényképezés”

- lábfej visszahajlítása - „pipa” -, lefeszítése - „spicc”

- domborított-homorított lábhát - karmolás, lábujjhajlítás

- lábujjakkal tipegés előre-hátra

- mindkét láb előrecsúsztatása, hátrahúzása lábujjon, sarkon

- sarkak felemelése a talajról -„híd” felnyitás
- lábujjak felemelése a talajról, a sarkak maradnak -„sorompó” felnyitás

- lábujjak behúzásával és kinyújtásával haladás előre - hernyó
- lábujjak terpesztése és zárása

- lábujjak külön mozgatása-a lábat egy elképzelt furulyán, zongorán tartva
- nagyujj előrehajlítása, többi ujj hátrahajlítása- „pipázás”
- lábujjmozgatások, a két láb egymással szemben- „ujjbirkózás”

 - különböző méretű, vastagságú, szilárdságú tárgyak lábujjakkal való emelése,

   összeszedése (pl. zokni, plüssfigura, üveggolyó, pzs, vatta, ceruza, kanál, stb.)

- babzsák, kislabda (szivacs, gumi) talp alatti gyúrása, taposása

- célba dobás lábfejjel-talpak vagy boka közé szorítva - babzsákkal, labdával,

  összegyűrt papírgombóccal,zoknival

- rajzolás a két talp közé szorított filctollal, heggyel a kislábujj felé tartva

- rajzolás bármely 2 lábujj közé fogott filctollal, ceruzával  

- papír összegyűrése, kisimítása, tépése, felvétele, lengetése

- ujjbábokkal játék

- pálcikákból, kavicsokból, gombokból formák kirakása

- szalaggal (cipőfűzővel) kötélhúzás, a két láb vagy két személy egymás ellen

Rákos Júlia
Konduktor, Pfaffenrot-terapeuta, Alapozó-fejlesztő, szakvizsgázott mozgásfejlesztő

Az egészséges lábfejről, lúdtalpról, annak megelőzéséről, korrekciójáról, első cipőről számtalan cikk, fórum, bejegyzés olvasható az interneten. Ezek összegzése, megismétlése helyett inkább olyan dolgokról írnék, amikről ritkán vagy pontatlanul esik szó.

A felegyenesedésnek vannak bizonyos hátrányai, nem sikerült tökéletesen az evolúció, a legtöbb gyereknek/felnőttnek hosszanti boltozat-süllyedése van. Hogy ez megáll-e annyiban, hogy hamarabb fárad el a láb, nehezebb kényelmes cipőt választani, vagy továbbmegy-e másodlagos elváltozások felé, az függ az izomzat, ízületek, szalagok állapotától, van-e túlsúly, társul-e hozzá egyéb ortopédiai elváltozás.

Itt ragadnám meg az alkalmat és oszlatnék el néhány tévhitet.

Boltozatok: a harántboltozat nem a hosszanti boltozat szinonimája, ahogy sokan használják, hanem a lábujjak tövénél a lábfej hosszára merőleges ív. Gyerekeknél ritka a harántboltozat süllyedése.

Korrekció: a másik tévhit, hogy a lúdtalp (hosszanti boltozat süllyedése) otthoni lábfejgyakorlatokkal korrigálható. Kiegészítésnek hasznos, de sajnos önmagában kevés. A lábszár izomzatának kulcsfontosságú szerepe van a felfüggesztésben, ennek erősítése azonban térigényes. Akárhol is tornázunk, a külső és belő lábélen járást felejtsük el!!! A külső és belső bokaszalagok túlnyújtása instabilitáshoz vezethet.

Mezítláb: bár a tapasztalatok szerint a lúdtalp megelőzésének, korrekciójának az otthoni mezítlábazás nem kedvez, sőt, azért még mindig tartja magát a tévhit, hogy otthon is mezítláb a legjobb. Mivel a burkolat sima és kemény, nem dolgoztatja a lábfej kisizmait, hanem engedi a lábfejet szétterülni. Épp ezért a mezítlábas teremsportok bár minden más szempontból nagyon hasznosak lehetnek, a lábfej boltozataira kedvezőtlenül hathatnak. Homokban, nem szúrós kavicson, fűben, egyenetlen talajon természetesen bátran mezítlábazzunk.

Lábbeli: mikor és milyen kiscipőt vegyünk? Az alapvetés az, hogy az első cipő/szandál vásárlásával ráérünk, amíg a kicsi már biztonságosan jár. Ez többnyire igaz, azonban vannak gyerekek, akikre - ortopéd szakorvossal való konzultáció után - már a felállástól kezdve érdemes cipőt adni. Ők azok, akik hipotón vagy laza izomzattal, szalagokkal, jelentősebb túlsúllyal, csecsemőkori lábfej deformitással vagy annak maradványtüneteivel rendelkeznek.

Puha talpú vagy „puhatalpú”? Ahány szakember, annyi vélemény. A puhatalpú cipőkről azt gondolom, hogy igazán esztétikusak, de nem tudnak többet, mint egy mamusz vagy csúszásgátlós zokni, viszont sokkal drágábbak. A lábfejet, bokát nem tartják, a mezítláb megtapasztalható taktilis érzékelést azonban akadályozzák. A magas szárú cipő vagy szandál rugalmas anyagból készült talppal viszont jó választás. Ez lépéskor hajlik, engedi az élettani járáskép kialakulását, vagyis a sarokról az előlábra való átgördülést, miközben a felsőrész tartja a sarkat, bokát.

Milyen legyen a belső kiképzése? Ha nincs orvosi indikációja, ne legyen benne semmi. Sem boltozatemelő, sem kifelé döntés. Ez utóbbi talán magyarázatra szorul, hiszen nagy népszerűségnek örvend a szupinált kialakítás, amit a hosszanti boltozat megereszkedésének megelőzésére is ajánlanak. De ne legyünk biztosak abban, hogy befelé fog dőlni a boka, abban meg még kevésbé, hogy pont egyforma mértékben. Az első 2-3 életévben a kisgyerek lábfejének hosszanti boltozata még nem kialakult, ez önmagában még nem lúdtalp. Ha az achilles lefutása függőleges, akkor megfelelő a lábfejtartás. Befelé forduló vagy kifelé dőlő lábfej, ill. O-láb esetén kifejezetten káros a szupinációra rásegíteni!

 Megfelelő mozgásfejlődés esetén az ortopéd szakorvost akkor szokás felkeresni, ha már folyamatosan jár a gyerek. Én azt mondanám, hogy érdemes kicsivel később, mert sok apró eltérés tud korrigálódni 2-3 hónap járás segítségével, ugyanakkor vannak eltérések, amik a járástanulás elején még nem látványosak, idővel azonban szembeötlővé válhatnak, így kérhetünk újabb időpontot. Természetesen bármely, a fejlődést hátráltató tényező esetén folyamatos szakorvosi ellenőrzés javasolt. Ha szupinálás, hosszanti boltozat emelés szükséges, az orvos a gyerek aktuális állapotának megfelelően megteszi a korrekcióra való javaslatot, ne vegyünk konfekcióban kapható gyógyászati segédeszközt.

                                                                      Rákos Júlia

                Konduktor, Pfaffenrot-terapeuta, Alapozó-fejlesztő, szakvizsgázott mozgásfejlesztő