Amikor egy csecsemő, kisebb- nagyobb gyerek vagy felnőtt izomtónus eloszlási zavarokkal, tartásproblémákkal, mozgásbeszűküléssel küzd, korrekciós mozgássorok tanításával, gyakorlásával igyekszünk segíteni. Azonban az aktív tornát jelentősen hatékonyabbá tudja tenni, ha az érintett területeket, ill. az egész testet előkészítjük, ezáltal alkalmassá tesszük az izomzatot, inakat, szalagokat, ízületeket a fiziológiás mozgásra.

Sokan úgy tartják, egy manuáltechnika akkor hatékony, ha fáj. Mert érezni kell, ahogy nyúlnak az izmok, oldódnak a letapadások, mobilizálódnak az ízületek. Minden terápia, de főként, ha az érintéssel jár, bizalmi dolog. Hozzáérek a másik ember testéhez, mégpedig azért, hogy az jobban működjön. Hogyan érhetem ezt el, ha az érintéssel egyidőben fájdalmat okozok? Szükséges rossz? Mindent a cél érdekében? Mit lehet tenni, ha erre van szükség ahhoz, hogy korrigálni tudjuk a hibás működést? Ha nem kellemetlen, nem is ér sokat?

Szerencsére ez nem feltétlenül van így. Nem szükségszerű, hogy a kezeléshez negatív érzetek társuljanak.

Dr. Waldemar Pfaffenrot az 1970-es években kezdte kidolgozni, majd a ’90-es évekig tökéletesítette a több mint 100 fogásból, különböző manuális orvoslási technikákat ötvöző módszerét, mely alkalmas az izomtónus, így a mozgatórendszer elváltozásainak korrekciójára. Az izom lefutására merőleges csavaró technikát, majd az azt követő nyújtást mindig az első ellenállásig végezzük, így nem okozunk fájdalmat. Ha ez az ún. miofasciális technika nem elegendő, kombinálhatjuk akupresszúrás pontok ingerlésével, reflexzóna kezeléssel, az ízületek mobilizálásával. Természetesen eltérő technikát alkalmazunk spasztikus, ill. hipotón izomzat esetén. Ez utóbbit nyújtás helyett tonizálással kezeljük, mely során a petyhüdt, gyenge izmok tónusosabbá válnak.

Milyen esetekben érdemes alkalmazni a Pfaffenrot- SZRT terápiát?

-Meglassult, megkésett, eltérő, akadályozott menetű mozgásfejlődés

-Központi idegrendszeri eredetű mozgászavarok bármely életkorban (oxigénhiány, agyvérzés, koponyatrauma bekövetkezése utáni állapotok)

-Izomtónus eltérésével is járó genetikai rendellenességek (Down-, Rett-, Kiss-, Angelman- szindróma)

-A mozgatórendszer ortopédiai elváltozásai, kényszertartások (torticollis- ferdenyak, scoliosis- gerincferdülés, pes varus, pes valgus- veleszületett, ill. szerzett lábfej deformitások)

-Sportsérülések után kialakult, mozgásterjedelem beszűkülésével járó állapotok

A terápia optimálisan intenzív blokkokban valósul meg, de ettől eltérő alkalmazásnak is lehet létjogosultsága.

Fontos megjegyezni, hogy a hosszú távú hatékonyság aktív mozgásterápiával kiegészülve biztosítható.

Az egészséges lábfejről, lúdtalpról, annak megelőzéséről, korrekciójáról, első cipőről számtalan cikk, fórum, bejegyzés olvasható az interneten. Ezek összegzése, megismétlése helyett inkább olyan dolgokról írnék, amikről ritkán vagy pontatlanul esik szó.

A felegyenesedésnek vannak bizonyos hátrányai, nem sikerült tökéletesen az evolúció, a legtöbb gyereknek/felnőttnek hosszanti boltozat-süllyedése van. Hogy ez megáll-e annyiban, hogy hamarabb fárad el a láb, nehezebb kényelmes cipőt választani, vagy továbbmegy-e másodlagos elváltozások felé, az függ az izomzat, ízületek, szalagok állapotától, van-e túlsúly, társul-e hozzá egyéb ortopédiai elváltozás.

Itt ragadnám meg az alkalmat és oszlatnék el néhány tévhitet.

Boltozatok: a harántboltozat nem a hosszanti boltozat szinonimája, ahogy sokan használják, hanem a lábujjak tövénél a lábfej hosszára merőleges ív. Gyerekeknél ritka a harántboltozat süllyedése.

Korrekció: a másik tévhit, hogy a lúdtalp (hosszanti boltozat süllyedése) otthoni lábfejgyakorlatokkal korrigálható. Kiegészítésnek hasznos, de sajnos önmagában kevés. A lábszár izomzatának kulcsfontosságú szerepe van a felfüggesztésben, ennek erősítése azonban térigényes. Akárhol is tornázunk, a külső és belő lábélen járást felejtsük el!!! A külső és belső bokaszalagok túlnyújtása instabilitáshoz vezethet.

Mezítláb: bár a tapasztalatok szerint a lúdtalp megelőzésének, korrekciójának az otthoni mezítlábazás nem kedvez, sőt, azért még mindig tartja magát a tévhit, hogy otthon is mezítláb a legjobb. Mivel a burkolat sima és kemény, nem dolgoztatja a lábfej kisizmait, hanem engedi a lábfejet szétterülni. Épp ezért a mezítlábas teremsportok bár minden más szempontból nagyon hasznosak lehetnek, a lábfej boltozataira kedvezőtlenül hathatnak. Homokban, nem szúrós kavicson, fűben, egyenetlen talajon természetesen bátran mezítlábazzunk.

Lábbeli: mikor és milyen kiscipőt vegyünk? Az alapvetés az, hogy az első cipő/szandál vásárlásával ráérünk, amíg a kicsi már biztonságosan jár. Ez többnyire igaz, azonban vannak gyerekek, akikre - ortopéd szakorvossal való konzultáció után - már a felállástól kezdve érdemes cipőt adni. Ők azok, akik hipotón vagy laza izomzattal, szalagokkal, jelentősebb túlsúllyal, csecsemőkori lábfej deformitással vagy annak maradványtüneteivel rendelkeznek.

Puha talpú vagy „puhatalpú”? Ahány szakember, annyi vélemény. A puhatalpú cipőkről azt gondolom, hogy igazán esztétikusak, de nem tudnak többet, mint egy mamusz vagy csúszásgátlós zokni, viszont sokkal drágábbak. A lábfejet, bokát nem tartják, a mezítláb megtapasztalható taktilis érzékelést azonban akadályozzák. A magas szárú cipő vagy szandál rugalmas anyagból készült talppal viszont jó választás. Ez lépéskor hajlik, engedi az élettani járáskép kialakulását, vagyis a sarokról az előlábra való átgördülést, miközben a felsőrész tartja a sarkat, bokát.

Milyen legyen a belső kiképzése? Ha nincs orvosi indikációja, ne legyen benne semmi. Sem boltozatemelő, sem kifelé döntés. Ez utóbbi talán magyarázatra szorul, hiszen nagy népszerűségnek örvend a szupinált kialakítás, amit a hosszanti boltozat megereszkedésének megelőzésére is ajánlanak. De ne legyünk biztosak abban, hogy befelé fog dőlni a boka, abban meg még kevésbé, hogy pont egyforma mértékben. Az első 2-3 életévben a kisgyerek lábfejének hosszanti boltozata még nem kialakult, ez önmagában még nem lúdtalp. Ha az achilles lefutása függőleges, akkor megfelelő a lábfejtartás. Befelé forduló vagy kifelé dőlő lábfej, ill. O-láb esetén kifejezetten káros a szupinációra rásegíteni!

 Megfelelő mozgásfejlődés esetén az ortopéd szakorvost akkor szokás felkeresni, ha már folyamatosan jár a gyerek. Én azt mondanám, hogy érdemes kicsivel később, mert sok apró eltérés tud korrigálódni 2-3 hónap járás segítségével, ugyanakkor vannak eltérések, amik a járástanulás elején még nem látványosak, idővel azonban szembeötlővé válhatnak, így kérhetünk újabb időpontot. Természetesen bármely, a fejlődést hátráltató tényező esetén folyamatos szakorvosi ellenőrzés javasolt. Ha szupinálás, hosszanti boltozat emelés szükséges, az orvos a gyerek aktuális állapotának megfelelően megteszi a korrekcióra való javaslatot, ne vegyünk konfekcióban kapható gyógyászati segédeszközt.

                                                                      Rákos Júlia

                Konduktor, Pfaffenrot-terapeuta, Alapozó-fejlesztő, szakvizsgázott mozgásfejlesztő